Néhány napon belül elindul az Otthon Start Program, a kormány legújabb, lakhatást segítő kezdeményezése. A program az első lakásukat vásárlókat célozza meg, és legfeljebb 3 százalékos kamatozású hitelt kínál számukra – egyszerre könnyítve az otthonhoz jutást, ugyanakkor magában hordozva a sokak által emlegetett kockázatot is: az ingatlanárak további növekedését.

Az új konstrukció jó alkalmat ad arra, hogy áttekintsük, milyen lakhatási támogatások indultak az elmúlt évtizedben, mekkora források jutottak rajtuk keresztül a családokhoz és az ingatlanpiacra, valamint milyen eredmények – és mellékhatások – születtek ezek nyomán.

Az elmúlt tíz év lakáspolitikájának meghatározó elemei közé tartozott a csok, a csok plusz, a falusi csok, a babaváró hitel, az NHP Zöld Otthon Program, a munkáshitel, valamint az otthonfelújítási és vidéki otthonfelújítási támogatás.
Ezek a programok a magyar gazdaságpolitika kulcsfontosságú pilléreivé váltak: céljuk a családalapítás ösztönzése, a születésszám növelése, az ingatlanpiac élénkítése és a gazdasági növekedés támogatása volt. A kérdés azonban továbbra is adott: valóban elérték-e céljaikat?

A csoktól az Otthon Startig

Az államilag kamattámogatott lakáshitelek bevezetése nem új keletű megoldás Magyarországon.
Már az első Orbán-kormány idején, 2001-ben elindult egy hasonló konstrukció, amelyet azóta több módosított és kibővített program követett.

A következő nagy mérföldkövet a Családi Otthonteremtési Kedvezmény (csok) jelentette, amelyet 2015 júliusában vezettek be. A támogatás már 2016-tól éreztette hatását, a 2019 júliusi bővítése pedig új lendületet adott a lakáshitelpiacnak is.
A csok sikerét jól mutatja, hogy 2015 júliusa és 2023 decembere között mintegy 240 ezer család részesült összesen 770 milliárd forint támogatásban.